MAGYARVALKÓ
MAGYARVALKÓ ... Kalotaszeg gyöngyszeme

 

VALKAI ANDRÁS

széphistóriák írója

A XVI. századi Magyarvalkón élő Valkai András korának színvonalához képest magas fokú műveltséggel rendelkező értelmiségi volt.

 Az egyházi és világi értelmiség a XVI. század elején már nemcsak latinul, hanem magyarul és németül is írásba tudta foglalni mondanivalóját. Hunyadi János még írástudatlan volt ám halála után száz évvel szinte minden erdélyi nemes férfi tudott írni-olvasni. A falvakban lassabb volt a fejlődés, noha már a XIV. század végétől kezdve vándordiákok segítették ki a falvakat írásbeliségben, az írás-olvasás még évszázadokig nem hódította meg a falvak népét az akkori Magyarországon.

 Az 1540-ben született Valkai András elődei már a XV. században is Kalotaszeg ismert családjai közé tartoztak. Apja István birtokos nemes, anyja Szentpáli Borbála, a feltételezések szerint a vízaknai királybíró családjából származott. 1668-ban kötött házasságot Kecseti Zsófiával és két fiúk született, Boldizsár és Zsigmond.

A kolozsvári Unitárius Főiskolai tanulmányait követően a gyulafehérvári fejedelmi kancellárián találjuk, írnokként Csáki Mihály – János Zsigmond erdélyi fejedelem nevelője – kezei alatt.

A törvénykezési időszakban a fejedelmi székhelyen lévő irodájában tartózkodik, ahol országgyűlési végzések, diplomáciai, hadi és pénzügyi megbízatások, adománylevelek írásával foglalkozik. Báthory István erdélyi fejedelem 1586-ban bekövetkezett haláláig, a fejedelem ítélőszékének ülnöke.

A valkói családi birtok ügyeinek intézése mellett a könyvszerető, széles érdeklődési körű, humanista gondolkodású Valkai – kortársaihoz, Istvánffy Pálhoz, Tinódi Lantos Sebestyénhez Ráskai Gáspárhoz hasonlóan - olvasmányaiból kitűnő érzékkel választja ki és önti verses formába a kor emberét érdeklő témákat.

Bonfini elbeszélése alapján 1567-ben dolgozza fel a felesége elcsábításáért a királynén bosszút álló Bánk bán történetét, mely később Katona József feldolgozásában vált igazán híressé.

Az Ős-Bánk bánként ismert művet Heltai Gáspár nyomdájában jelentették meg. Az első kiadás sajnos elkallódott, második alkalommal Heltai históriás énekeskönyvében (Cancionalé) látott napvilágot az írás, melynek népszerűségét bizonyítja, hogy a XVI. Században összesen 6 kiadást ért meg.

Ős-Bánk bán: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/regi-magyar-irodalmi-2/ch06s03.html

A másik hazai témájú verse a magyar királyok eredetéről szóló verses krónika, a „Genealogia historia Regum Hungariae ab Adam Protoplasta ad Serenissimum usque Johannem Secundum Regem, etc. Az Magyar Királyoknac eredetekről és nemzetségekről való szép Historia, Az első Adamtol fogua, az Felséges masodic Janos Kiralyig: Mellyet az ő hazaihoz, és Feidelméhez való hiuséggel Magyar versekbe szerzet Walkay Andras. Colosvarat, 1576.”

A 811 versszakos mű, melyben Valkai a nagy királyok családfáját állítja egybe – a kor igényeinek megfelelően – kiemelve a Szapolyai család, és közülük is János Zsigmond fejedelem régi eredetét, a Heltai nyomdában látott napvilágot.

Valkai András megénekelt még két idegen témát is. A „Cronica, melyben megirattatik Prister Johannis, azaz a nagy János pap császárnak ... birodalma, 1573” című műben János pap csodálatos keleti birodalmáról, mesés történetéről, népének különleges szokásairól ír, Jean Maundeville XIV. századi ličge-i orvos útleírása és Paulus Jovius olasz humanista történeti műveire alapozva.

  „A Historia, ének szerént szerezve az longobárdusok tized királyáról Andoinusról és annak fiáról Alboinusról (1579)” című történet a longobárd királymondákból merítve témáját Alboinusról és a legyőzött gepida király lányáról, Rosamundáról szól. A költői hangulatú históriát Paulus Diaconus X. századbeli longobárd történetéből vette át Bonfini, és ez alapján szedte versbe Valkai András.

A két Barbarossa-testvér krónikájában V.Károly császár hadjáratait beszéli el, “Cronica, avagy szép historiás Enec, Miképpen Hariadenus, Tengeri toluay, Barbarossa, és Bassaua löt, És miképpen ez által Sulimann Császár ŕ Tengert, soc födleket, varakat, és városokat, Es meg vötte Tunetum Királyi birodalmat, Midőn az országbeliec egyenetlenségből veszédnénec egymással. Colosvarot 1573. “

A magyarvalkói templom és a templomkert felett emelkedő Tunya dombról csodálatos kilátás nyílik a református templomra, a falura, valamint az azt övező dombokra és a távoli Vigyázó csúcsra.

A templommal szemközti domboldalon állt egykor a Valkai család várkastélya. Ezen a helyen élt és írta regényes históriáit Valkai András is. A nemesi család kihalása után a birtokukat az egyházra hagyták.

A mára már legelőnek használt területen alig láthatóak a romok. A helyiek azonban még emlékeznek rá, hogy merre kell keressük a fűvel, fákkal benőtt, alig fél méter magas falmaradványokat, pinceboltozatokat és a régi kutat.    

 

 

MIHÁLTZ PÁL

a festő

 

  

 

1899-ben született Magyarvalkón Miháltz Pál Munkácsy-díjas festőművész, aki képzőművészeti tanulmányait 1918-ban kezdte el a Képzőművészeti Főiskolán. 1930-tól Szentendrén dolgozik, itt alakította ki önálló színekben gazdag, szimbolista stílusát is. 1946-59 között az Iparművészeti Főiskola professzora. 1988-ban hunyt el Budapesten.

http://karinthyszalon.hu/exhib/mihaltz/  

 

   

 KÓS KÁROLY

akiről Kalotaszeg kapcsán nem szabad elfeledkezni...

1883. december 16-án született Temesvárott. Édesapja Kósch Károly magyar királyi Távirdatiszt, munkájából adódóan a család később Nagyszebenbe, majd Kolozsvárra költözik. Kós Károly a kolozsvári Református Kollégium diákja lesz.

1990 nyarán először járja be a kalotaszegi falvakat és ekkor keltette fel figyelmét a jellegzetes kalotaszegi építészet, ami aztán egész életművét végigkíséri.

1902-ben már Budapesten találjuk a műszaki egyetem általános műszaki karán, ahonnan két évvel később átiratkozik az építészeti szakra.

1908-1914 tervező-kivitelező tevékenységének virágkora. Jelentősebb munkái közül néhány, melyeket egyedül vagy kollégáival készített: zebegényi római katolikus templom, óbudai református parókia, Székesfővárosi Állatkert, Városmajor utcai iskola együttes, sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, Wekerle munkás- és tisztviselő telep, stb.

1911-ben megjelenik a Régi Kalotaszeg című, kézzel írt és rajzokkal illusztrált kis könyve, majd következő évtől indítja útjára a Kalotaszeg című hetilapot.

1916-ban több társával együtt Ferenc József-rend Lovagkeresztjével jutalmazzák IV: Károly király koronázási díszlettervei elkészítésének elismeréséül.

1918 őszén a budapesti Iparművészeti Főiskola tanárává nevezték ki, ám életének meghatározó döntésével visszautasította az állást és úgy határozott hogy Erdélyben telepszik le.

 

 

 

   

  

1919 tavaszán megszervezte a Kalotaszegi Köztársaságot. A húszas évektől az építészi tevékenység mellett, műszaki rajzolóként, grafikusként, újságíróként, nyomtatóként, földművesként tevékenykedett. Megjelenik első kisregénye „A Gálok” címmel, majd az „Erdély kövei”.

1924-ben hat alapító, köztük Kós Károly, életre hívták az Erdélyi Szépmíves Céhet, mely meghatározó fóruma lett a romániai irodalomnak.

Szolnay Sánor festőművésszel, 1930-ban megalapították a romániai magyar képzőművészek szabad érdekvédelmi és termelő szervét a Barabás Miklós Céhet is.

1932-ben jelenik meg a „Kalotaszeg” című műve.

1938-ban Baumgarten-díjjal jutalmazzák a korábban megjelent „Országépítő”-ért.

1940-44 közötti fontosabb munkái: Kalot Székely Népfőiskola Csiksomlyón, típustervek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap számára Kolozsváron, kolozsvári Mátyás szülőház restaurálása, stb.

1944 októberében ismét Erdélyt, Kalotaszeget választotta hazájául.

1945 után is számos épületet tervezett Erdélyben. A Mezőgazdasági Főiskola tanáraként vonult nyugdíjba.

75. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend I. fokozatával tüntették ki, majd a budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatták és 85. születésnapjára megkapta a Kulturális Érdemrend I. fokozatát. 90. születésnapja alkalmából az ünnepségek mellett, magyar és román kormánykitüntetéseket is kapott és kiadták a „Kalotaszegi krónika” és a „Székely balladák” című műveit hasonmás kiadásban.

1977. augusztus 24-én halt meg Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben helyezték nyugalomra.

 

                                

 

VASVÁRI PÁL

a "márciusi ifjú", aki a havasokban lelte halálát

    

Eredeti nevén Fejér Pál, 1826-ban született. Édesapja görög katolikus pap volt. Vasvári tanulmányait a nagykárolyi piarista gimnáziumban kezdte meg, majd beiratkozott a pesti egyetemre, ahol bölcsészet szakon történelmet és természettant hallgatott. Mint egyetemi hallgató, vezérszerepet vitt az ifjúság körében és az 1848-as márciusi események során Vasvárit is ott találjuk a "márciusi ifjak" között, főszerepet vállalt a 12 pont megalkotásában.

 

1849 elején Bihar, Szatmár és Szabolcs megyékben szabadcsapatot verbúváltés annak vezére lett.

A Kossuth kormány nem megfelelő nemzetiségi politikával, majd fegyverrel próbálta elfojtani a nemzeti felkeléseket.

1849 nyarán Kossuth Lajos Nagyváradon találkozik Bem tábornokkal, majd Kolozsvárra utazik és innen utasítja Báró Kemény Farkast, hogy nyomuljon a Gyalui havasok közé, a Gyalun tartózkodó Szépszögi őrnagyot és Bánffyhunyadról Vasvári Pál őrnagyot rendelte támogatására.

Vasvári csapatával – Magyarvalkó érintésével - érkezik Fântânele község környékére és várja, hogy megérkezzenek a Gyalui egységek.

A hadi helyzet változásával azonban Kossuth hamarosan másképp dönt és a csapatokat június végére Besztercére rendeli, a Kárpátokon beáramló orosz csapatok feltartóztatására.

Szépszögi és Kemény idejében megkapják a parancsot, ám a futárt elfogják, úgyhogy Vasvári egységéhez nem jut el sem a parancs, sem a hír, hogy időközben Kossuth Lajos és Avram Iancu megegyeztek.

A helyismerettel és túlerővel rendelkező mócok Vasvári 600 fős seregét megtámadják és legyőzik. 1849. július 5-én, Mărişel-nél Vasvári is elesik a csatában.

 

1892-93-ban zarándokok megtalálták a helyet, ahol Vasvári elesett és egy kőrakást valamint egy keresztet is emeltek rá. Az I. Világháború előtt Vasvári elestének a helye még népszerű kiránduló- és emlékhely volt, ám háború után már eltűnt az emlékhely, elnyelte a havas, ahogy Vasvári maroknyi seregét is...

 

Kalotaszegen - és így Magyarvalkón is - az évről évre megrendezésre kerülő Vasvári Napok keretében, vetélkedőkkel, kirándulásokkal, koszorúzásokkal emlékeznek meg a fiatalon elhunyt hősről.

 

 

 

Felvinci mester

a képíró

Felvinci mester a XVII. század végén, XVIII. század legelején élt, segervári festő és képíró. Több műve - festett kazettás mennyezet darabok és festett szószék - maradt fenn Kalotaszeg felszegi református templomaiban. A centrális motívumokból álló, erős reneszánsz hatású díszítésmódja, az ugyancsak Kalotaszegen, a XVII- XVIII. században tevékenykedő Gyalui Asztalos János munkáival mutat hasonlóságot. Szépen formált virágmotívumai talán a magyarvalkói református templom alacsony nyugati karzat mennyezetén a legjobban megfigyelhetők. De az ő keze nyomát viselik a közeli Kalotadámos festett szószékkoronája és karzatának fakazettái (1701), valamint Bánffyhunyad református templomának festett mennyezeti kazettáinak egy része.